Néhány évvel ezelőtt Budapesten kaptam egy képet amerikai barátainktól, amely egy szobrot ábrázol: Jézus egy pici babát tart a karjában, s közben másik kezével egy mellette ülő nő kezét fogja, és együttérzően tekint rá. A nő Jézusra néz, csüng tekintetén, és közben fogadja az áradó szeretetet, elfogadást, gyógyulást. Ez a szobor a szamaritánus asszonyra emlékeztet: ilyennek képzelem azt a pillanatot is, amikor Jézus beletekintett a szamaritánus nő szemébe ott a kútnál, és olyan igazságokat mondott neki, melyekkel ez a nő még soha nem találkozott. Sőt, Jézus felajánlotta neki, hogy megmutatja az élő vizek forrását, amitől soha nem szomjazik meg ismét. A szamaritánus nő élete megváltozott… A szobor üzenete ugyan más, mégis a „történet” végeredménye ugyanaz. Jézus gyengéden tart egy kisbabát a kezében, akit anyukája többé nem foghat meg, nem ölelhet meg. Ez a baba már Jézusnál van, aki vigyáz rá, mégis mindeközben az édesanya hatalmas veszteséget és fájdalmat él át. Egy nő életében talán nincs is nagyobb fájdalom, mint az, ha elveszíti gyermekét – akár saját döntése, akár mások döntése révén, vagy egy váratlan tragédia, például egy vetélés következtében. Ez a szobor kifejezetten olyan nők (és férfiak) számára készült, akik abortusz által veszítették el gyermeküket. A műalkotás célja a gyász, illetve a gyógyulás folyamatának elősegítése. Jézusban megtalálható a megbocsátás, mely tulajdonképpen egy válasz a nő bűnbánatára, valamint az együttérzés, mely gyógyító hatással van az anyukára. Az eredeti bronz szobrot először Grand Rapids-ben, Michigan államban állították fel az ún. „Reménység kertjében” 2001-ben.
Az életnagyságú szobor a kert közepén helyezkedik el. Azt mondják, hogy ha valaki leül a nő mellé és Jézusra néz, úgy látja, mintha együttérző arcával pont rá tekintene. Ez a gyógyulás kertje, a Reménység kertje, hiszen van megnyugvás, van vigasz és van tovább! A kertben több kis szikla is található, melyeken bibliai idézetek, azaz Isten megváltozhatatlan ígéretei szerepelnek! Nagyon szeretném, hogy több millió magyar nő is megtapasztalhassa azt, hogy van remény és van további élet egy ilyen hatalmas veszteség után is! Hiszem, hogy ez a szobor, valamint a gyásznak és megemlékezésnek helye segíthet olyan nőknek, anyáknak, akik magukban hordozzák – időnként évtizedekig fájdalmukat. Van gyógyulás! A kertben mindenfelé találunk olyan emlékköveket, melyekbe arany betűkkel vésték egy-egy gyermek nevét. Az emléktáblán lehetőség nyílik nevet adni olyan elvesztett gyermekeknek, akiknek nincs sírjuk. A névadás gyakran hoz végső megnyugvást, és ilyenkor sikerül elengedni a kisgyermeket, tudván, hogy ő már biztonságban és jó kezekben van Jézusnál a Mennyben, ahol egy napon majd lehetőség nyílik a találkozásra. Ilyen szobor ma már világszerte több, mint húsz helyen található – Amerikában, Romániában, Kanadában és Ukrajnában is. Imádkozom, hogy Magyarországon is legyen egy olyan hely, ahol a magyar nők és asszonyok meggyászolhatják elvesztett kisbabájukat.
