A méhen belüli fogamzás(?)gátló módszerek feladata abban áll, hogy a méhet és a környezetét ellenállóvá tegyék a megtermékenyített petesejt beágyazódásával szemben. Tehát ez nem magát a megtermékenyítést akadályozza meg, hanem a beágyazódást és megtapadást. Az egyik ilyen, belsőleg használható módszer a spirál.
A spirál négy-öt centiméter körüli, lapos, rugalmas műanyagból vagy rézből készült „szerkezet”. Ez tartalmaz egy kis, spirál alakú fém részt, ami steril gyulladást okoz a méh üregében. A felhelyezés után hosszú ideig bent maradhat, de nagyjából öt évente cserélni kell. A spirál nem receptköteles, bárki megvásárolhatja, de csak azok a nők használhatják, akik már szültek. A méretét nőgyógyászati vizsgálat alapján az orvos határozza meg, valamint ő helyezi fel, és csak szakorvosnak szabad kiszednie. Mint már korábban említettük, a spirál nem a petesejt megtermékenyülését akadályozza meg (vagyis a fogantatás megtörténhet), hanem annak beágyazódását.
Ez komoly etikai kérdéseket vet fel, amit mindenkinek mérlegelnie kell. Ma már egyre ritkábban fordulnak elő szövődmények, azonban van rá példa, hogy a behelyezésnél, vagy a későbbi elmozdulás következtében átfúródik a méh, ami fertőzést okozhat. A spirál ugyanúgy, mint a többi módszer, nem 100%-ban biztonságos, használata mellett is előfordulhat terhesség. A spirál okozta steril gyulladás is a hátrányok között említendő. A méh nyálkahártyája ilyenkor igen érzékeny, ezért a menstruációs vérveszteség is jóval több lehet. Illetve mivel egy vezető szál van a nyakcsatornában leeresztve, baktériumok juthatnak fel a méh üregébe, ami könnyen gyulladást okozhat. Ezért gyakoribb a kismedencei-, illetve a petefészek- vagy méhgyulladás a spirált viselők körében. Gyakran kialakulhat méhen kívüli terhesség, ami legtöbbször spontán vetéléssel végződik. Éppen ezért amint kiderül, hogy valaki babát vár, a spirált azonnal el kell távolítani. Igen sok hátránya van a spirálnak, éppen ezért szükséges az előzetes konzultáció és a gondos mérlegelés.