Harmincöt évesen két gyermek anyukájaként, több rossz döntést követően terhes lettem. Az akkori helyzetemben úgy gondoltam nem tarthatom meg a babát, ezért a lehető leggyorsabban jelentkeztem a terhesség megszakításra. Az abortuszt megelőző két hétben próbáltam nem tudomást venni a terhesség jeleiről, csak arra koncentráltam, hogy minél gyorsabban túl legyek rajta, és ha ez megtörténik, hamar elfelejtsem az egészet. Természetesen ez nem így történt. Pár hónapig a tagadás szakaszában mindenféle mentségek, kifogások kreálásával mentegettem magamat, de ez nem tartott sokáig. Egyre inkább csak a babára, a döntésemre, a tettemre tudtam gondolni. Teljesen összeomlottam, az előzőleg mentségnek használt elgondolásaim hazugságok lettek, nem tudtam túllépni azon, hogy két kisfiú anyukájaként, két csodálatos terhesség után képes voltam ezt tenni, egymagam dönteni a harmadik gyermekem sorsáról. Úgy éreztem ez megbocsáthatatlan, ezek után már nem érdemlek semmit, nincs jogom létezni. Semmilyen kiutat nem láttam és öngyilkos akartam lenni.
Ezek a gondolatok, az önvád teljesen elhatalmasodtak, decemberben már dolgozni sem tudtam bejárni. Az interneten találtam meg az egyesület honlapját. Azonnal felhívtam őket, mert úgy éreztem, ha nem beszélhetek róla valakinek, akkor nem bírom tovább. Sokat számított, hogy egy velem egykorú abortuszon szintén átesett nő volt a lelki segítőm. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni a találkozó utáni első éjszakámat. Aludtam…, ahogyan már régen nem. A találkozók során minden egyes alkalommal valami újat kaptam. Az alkalmak gyakran váltak személyes beszélgetésekké, amiket nagyon köszönök, mert talán soha senkivel nem tudtam ennyire megnyílni, és közben az is világosabbá vált, hogyan jutottam el az abortuszig. Azon nem sok értelme van gondolkodni, hogy mi lett volna ha nem találok rájuk, mert belegondolni sem merek, a lényeg hogy megtaláltam az egyesületet, akik tiszta szívvel, előítélet nélkül fogadtak és segítettek. Lehetőséget kaptam, hogy az életemet ezután másképp alakítsam, és a rossz döntéseimből tanultakat jó dolgokra használhassam.
