Az eltelt 60 évben Magyarországon regisztráltan közel 6 000 000 abortusz történt, így statisztikailag minden második családot érint valamilyen formában.
A hatalmas érintettség ellenére nem, vagy nagyon keveset beszélünk róla. Fájdalmas, nehezen megfogalmazható, körüljárhatatlannak és gyakran megoldhatatlannak tűnő állapot, ami egy-egy ilyen műtét után a nőben és családban visszamarad. Így marad a csendes tapintat. Mert nem tudunk mit kezdeni vele. Félünk, hogy sebeket tépünk fel, félünk, hogy nagyobb bajt idézünk elő, ha szóba hozzuk.
Emellett bárhová tekintünk a világban, minden azt sugallja arctalanul, de elég határozottan, hogy jól döntöttél, mert nem kockáztattad a karriered, a párkapcsolatod, a tested, a meglévő gyerekeid biztonságát. Így a nő jogosan gondolja azt, biztosan benne van a hiba, egyedül ő érez így, és senki sem értené meg. Ezért magában küzd, befelé sír, és fogalma sincs arról, mennyien hordják magukban ugyanúgy ezt a terhet akár 1 hete, akár 60 éve.
Látjuk, hogy a sérülés és a titok hogy gyűrűzik generációról generációra, és hogy sebzi meg a következő nemzedéket, így nem hallgathatunk tovább. Mindenkinek tudnia kell a gyógyulás lehetőségéről, akár ő döntött a műtét mellett, akár kényszerítették.