Az abortuszom után 7 évvel, miután megszületett a kislányom kezdett el mardosni a lelkiismeretfurdalás, hogy mit tettem. A lelkiismeretfurdalásból súlyos bűntudat lett, amihez társult az az érzés, hogy olyan bűnt követtem el, amire nem létezhet bűnbocsánat, sőt, elkezdtem rettegni a büntetéstől. Ez a kislányom elvesztése képében ette be magát a fejembe, szinte nem tudtam úgy ránézni, hogy ne jutott volna eszembe, hogy mi lenne, ha elveszíteném. Ez a folyamatos stressz – mint később megtudtam – 2 év múlva fizikai tüneteket okozott: hónapokig tartó fülzúgás, szédülés, ami miatt egy idő után megrögződésemmé vált, hogy súlyos beteg vagyok.
Ha egyik tünet elmúlt, jött a következő: hetekig tartó fejfájás, hasfájás stb., orvostól orvosig jártam, de nem igazolódott eltérés. A fül-orr gége szakorvos vetette fel, hogy nem lehet-e esetleg valami lelki oka mindennek, nem stresszelek-e sokat valami miatt, mert más magyarázatot nem tud mondani. Azt mondta ne olyan stresszre gondoljak, mint a munkahelyen egy-egy nehezebb nap, vagy valami otthoni összezördülés, hanem olyanra, ami hosszú ideje foglalkoztat, és talán nem is veszem észre, hogy valójában folyamatosan gyötrődök valamin. Ekkor állt össze a kép, rá kellett hogy jöjjek, olyan helyzetbe kerültem, amit egyedül nem fogok tudni megoldani. Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek. Elkezdtem pszichológushoz járni, és az interneten rátaláltam a Kiáltás az Életért Egyesületre. Itt 2-3 ugyanabban a cipőben járó lánnyal elkezdtük a heti beszélgetéseket. Eleinte furcsa volt számomra, de az alkalmak során meg tudtuk fogalmazni, ki tudtuk mondani, hogy mit tettünk, hogy mennyire megbántuk mindannyian amit tettünk, meggyászoltuk a magzatokat és sok sírás árán, de a végére megértettük és elfogadtuk, elhittük, hogy létezik bűnbocsánat és meg tudtunk bocsátani magunknak is, ami az elején teljesen elképzelhetetlen volt mindenki számára. Letettük a terhünket, elengedtük a bűntudatot és lelkiismeretfurdalást. Hosszú időbe telt, de visszakaptam a napsütés örömét, a tavaszi illatokat, a nevetést. Az életigenlésem kaptam vissza, ami hatalmas szó.
Örökre hálás leszek érte!
