7 évvel később

Az abortuszom után 7 évvel, miután megszületett a kislányom kezdett el mardosni a lelkiismeretfurdalás, hogy mit tettem. A lelkiismeretfurdalásból súlyos bűntudat lett, amihez társult az az érzés, hogy olyan bűnt követtem el, amire nem létezhet bűnbocsánat, sőt, elkezdtem rettegni a büntetéstől. Ez a kislányom elvesztése képében ette be magát a fejembe, szinte nem tudtam úgy ránézni, hogy ne jutott volna eszembe, hogy mi lenne, ha elveszíteném. Ez a folyamatos stressz – mint később megtudtam – 2 év múlva fizikai tüneteket okozott: hónapokig tartó fülzúgás, szédülés, ami miatt egy idő után megrögződésemmé vált, hogy súlyos beteg vagyok.

Ha egyik tünet elmúlt, jött a következő: hetekig tartó fejfájás, hasfájás stb., orvostól orvosig jártam, de nem igazolódott eltérés. A fül-orr gége szakorvos vetette fel, hogy nem lehet-e esetleg valami lelki oka mindennek, nem stresszelek-e sokat valami miatt, mert más magyarázatot nem tud mondani. Azt mondta ne olyan stresszre gondoljak, mint a munkahelyen egy-egy nehezebb nap, vagy valami otthoni összezördülés, hanem olyanra, ami hosszú ideje foglalkoztat, és talán nem is veszem észre, hogy valójában folyamatosan gyötrődök valamin.  Ekkor állt össze a kép, rá kellett hogy jöjjek, olyan helyzetbe kerültem, amit egyedül nem fogok tudni megoldani. Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek. Elkezdtem pszichológushoz járni, és az interneten rátaláltam a Kiáltás az Életért Egyesületre. Itt 2-3 ugyanabban a cipőben járó lánnyal elkezdtük a heti beszélgetéseket. Eleinte furcsa volt számomra, de az alkalmak során  meg tudtuk fogalmazni, ki tudtuk mondani, hogy mit tettünk, hogy mennyire megbántuk mindannyian amit tettünk, meggyászoltuk a magzatokat és sok sírás árán, de a végére megértettük és elfogadtuk, elhittük, hogy létezik bűnbocsánat és meg tudtunk bocsátani magunknak is, ami az elején teljesen elképzelhetetlen volt mindenki számára. Letettük a terhünket, elengedtük a bűntudatot és lelkiismeretfurdalást. Hosszú időbe telt, de visszakaptam a napsütés örömét, a tavaszi illatokat, a nevetést. Az életigenlésem kaptam vissza, ami hatalmas szó.

Örökre hálás leszek érte!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: whatsapp
Megosztás itt: telegram
Megosztás itt: skype
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

Kapcsolódó tartalmak

HELYES VAGY HELYTELEN?

Egy nem kívánt terhesség létrejöttekor kivétel nélkül mindenki nehéz helyzetbe kerül: a lány, a fiú, a szüleik. Ez bizony egy nagyon kellemetlen krízishelyzet, amiben igazán

Tovább olvasom »

A magzat fejlődése

A petesejt és a hímivarsejt egyesülése után a megtermékenyült petesejt osztódni kezd és megkezdi utazását a méh ürege felé. A beágyazódásig eltelt időszakban  – 7-10 nap

Tovább olvasom »

A reménység szobra

Néhány évvel ezelőtt Budapesten kaptam egy képet amerikai barátainktól, amely egy szobrot ábrázol: Jézus egy pici babát tart a karjában, s közben másik kezével egy

Tovább olvasom »

Lelki tanácsadás

Aggaszt, hogy mit szólnak a szüleid? Még nem merted elmondani senkinek? Olyan barátnőd szeretnénk lenni, aki nem csak megért és együtt érez veled, a problémád

Tovább olvasom »

HA AZ ABORTUSZT VÁLASZTOD

MI AZ ABORTUSZ? Az abortusz a vetélés szó latin, orvosi megfelelője. Alapvetően beszélhetünk spontán vetélésről, amikor az anya szervezetének reakciójaként, vagyis természetes úton következik be,

Tovább olvasom »